Leírás
A Gioeni-park Catania északi részén található, az Etna utca végén, a Gioeni-körforgalomnál, a körgyűrű felett.
Egy közpark építéséről a Gioeni-körforgalom környékén először 1931-ben esett szó, amikor a tervet felvették a város Michelangelo Mancini építész által készített szabályozási tervébe. A projektet 1942-ben hagyták jóvá, de a második világháború kitörése miatt csak papíron maradt.
A háború után a tervet többször is elővették, de megvalósítani sosem sikerült. Ignazio Marcoccio polgármestersége alatt, 1972-ben végre jóváhagyták a kivitelezési tervet, így megkezdődhettek a munkálatok, amelyek nagyon lassan haladtak, és a Szicíliai Régió három egymást követő támogatásából készültek el. A parkot a 20. század kilencvenes éveinek közepére fejezték be, és a Bianco-féle városvezetés idején avatták fel, több mint hatvan évvel az első terv után.
A park területe körülbelül 75 000 m², vagyis nagyobb, mint a Bellini-kert. Catania legnagyobb parkja, vulkáni talajon fekszik. Egy kis dombra épült, növényzete mediterrán macchia, olyan őshonos fajokkal, mint az olajfa, a bugenvillea, az leander, az agávé és a fügekaktusz. A sétányok és az építmények az Etna lávakövéből készültek. A parkban játszóterek, padok és sétányok várnak a gyerekekre és a látogatókra. A területen az egykori bencés vízvezeték romjai is megtalálhatók.
Bár az Etna utca, a város történelmi főütőere végén található, a park nehezen megközelíthető, mert a forgalmas Gioeni-körforgalom elválasztja tőle. A park belsejében lévő jelentős szintkülönbségek nem könnyítik meg a használatát, a fák adta árnyék pedig kevés. Az összkép (2013-ban) az elhanyagolt karbantartásról árulkodik, és hajléktalanok is szokták nem rendeltetésszerűen használni a területet.
Sok rendezvény célja a park felértékelése. Ilyen például a Zanne Festival, a Teatro di Paglia és a Catania Bike Festival. A kutyafuttatók kialakítása (majd magánkezelésbe adása) azt eredményezte, hogy a parkot zenei és sportesemények nélkül is látogatják.
Egy közpark építéséről a Gioeni-körforgalom környékén először 1931-ben esett szó, amikor a tervet felvették a város Michelangelo Mancini építész által készített szabályozási tervébe. A projektet 1942-ben hagyták jóvá, de a második világháború kitörése miatt csak papíron maradt.
A háború után a tervet többször is elővették, de megvalósítani sosem sikerült. Ignazio Marcoccio polgármestersége alatt, 1972-ben végre jóváhagyták a kivitelezési tervet, így megkezdődhettek a munkálatok, amelyek nagyon lassan haladtak, és a Szicíliai Régió három egymást követő támogatásából készültek el. A parkot a 20. század kilencvenes éveinek közepére fejezték be, és a Bianco-féle városvezetés idején avatták fel, több mint hatvan évvel az első terv után.
A park területe körülbelül 75 000 m², vagyis nagyobb, mint a Bellini-kert. Catania legnagyobb parkja, vulkáni talajon fekszik. Egy kis dombra épült, növényzete mediterrán macchia, olyan őshonos fajokkal, mint az olajfa, a bugenvillea, az leander, az agávé és a fügekaktusz. A sétányok és az építmények az Etna lávakövéből készültek. A parkban játszóterek, padok és sétányok várnak a gyerekekre és a látogatókra. A területen az egykori bencés vízvezeték romjai is megtalálhatók.
Bár az Etna utca, a város történelmi főütőere végén található, a park nehezen megközelíthető, mert a forgalmas Gioeni-körforgalom elválasztja tőle. A park belsejében lévő jelentős szintkülönbségek nem könnyítik meg a használatát, a fák adta árnyék pedig kevés. Az összkép (2013-ban) az elhanyagolt karbantartásról árulkodik, és hajléktalanok is szokták nem rendeltetésszerűen használni a területet.
Sok rendezvény célja a park felértékelése. Ilyen például a Zanne Festival, a Teatro di Paglia és a Catania Bike Festival. A kutyafuttatók kialakítása (majd magánkezelésbe adása) azt eredményezte, hogy a parkot zenei és sportesemények nélkül is látogatják.