Leírás
Az Etna utca Catania főutcája: három kilométeren át egyenesen halad északnak a Piazza del Duomótól az Etna felé. Az első szakaszon barokk templomok és nemesi paloták díszes szalonja, aztán a vásárlás és az esti séta utcájává válik.
A burkolat az Etna lávakövéből készült. A Piazza del Duomótól a Quattro Cantiig tartó szakasz sétálóutca; onnan a Villa Bellinihez csak buszok és taxik járhatnak.
Közvetlenül a Piazza del Duomo után, ahol a városházának otthont adó Palazzo degli Elefanti áll, nyílik az Egyetem tér (Piazza dell'Università) az egyetem épületével és a San Giuliano-palotával. Kicsit odébb áll a Collegiata-bazilika, a Borgóig kísérő templomsor első tagja.
A Quattro Canti kereszteződésére a Palazzo Gioeni és a Palazzo San Demetrio néz. Északabbra a Stesicoro teret a Palazzo del Toscano és a Tezzano-palota öleli körül; a postapalota után nyílik a Villa Bellini főbejárata.
A környező utcákban százegynéhány étterem, sörözőt, pub és pizzéria várja a vendégeket, ezért az Etna utca éjszaka is tele van emberekkel.
Az utca az 1693. január 11-i földrengés romjaiból született, amely a földdel tette egyenlővé Catániát, és lakosainak nagyjából kétharmadát megölte. A újjáépítés irányítására küldött Camastra hercege derékszögű utcákat jelölt ki a székesegyháztól kiindulva, amely az egyik a kevés épen maradt épület közül.
Eleinte a helytartó tiszteletére Via Duca di Uzeda volt a neve, és körülbelül hétszáz méter hosszú volt: az Aci-kapuig tartott, a mai Stesicoro térig. Később Via Stesicorea lett, végül Etna utca, mert egyenesen a vulkán felé mutat. A mentén álló palotákat olyan építészek tervezték, mint Giovanni Battista Vaccarini és Francesco Battaglia.
A 20. században az utca túlnőtt a körutakon, és egészen a Piazza Cavourig ért, amelyet a katániaiak Piazza Borgónak hívnak. Itt áll a carrarai márvány Ceres-kút, amelyet az idősebb katániaiak 'a tapallarának, vagyis Pallasz istennőnek neveznek. 1915 és 1934 között az utcán még az Acireale felé induló villamos sínei is futottak.
A burkolat az Etna lávakövéből készült. A Piazza del Duomótól a Quattro Cantiig tartó szakasz sétálóutca; onnan a Villa Bellinihez csak buszok és taxik járhatnak.
Közvetlenül a Piazza del Duomo után, ahol a városházának otthont adó Palazzo degli Elefanti áll, nyílik az Egyetem tér (Piazza dell'Università) az egyetem épületével és a San Giuliano-palotával. Kicsit odébb áll a Collegiata-bazilika, a Borgóig kísérő templomsor első tagja.
A Quattro Canti kereszteződésére a Palazzo Gioeni és a Palazzo San Demetrio néz. Északabbra a Stesicoro teret a Palazzo del Toscano és a Tezzano-palota öleli körül; a postapalota után nyílik a Villa Bellini főbejárata.
A környező utcákban százegynéhány étterem, sörözőt, pub és pizzéria várja a vendégeket, ezért az Etna utca éjszaka is tele van emberekkel.
Az utca az 1693. január 11-i földrengés romjaiból született, amely a földdel tette egyenlővé Catániát, és lakosainak nagyjából kétharmadát megölte. A újjáépítés irányítására küldött Camastra hercege derékszögű utcákat jelölt ki a székesegyháztól kiindulva, amely az egyik a kevés épen maradt épület közül.
Eleinte a helytartó tiszteletére Via Duca di Uzeda volt a neve, és körülbelül hétszáz méter hosszú volt: az Aci-kapuig tartott, a mai Stesicoro térig. Később Via Stesicorea lett, végül Etna utca, mert egyenesen a vulkán felé mutat. A mentén álló palotákat olyan építészek tervezték, mint Giovanni Battista Vaccarini és Francesco Battaglia.
A 20. században az utca túlnőtt a körutakon, és egészen a Piazza Cavourig ért, amelyet a katániaiak Piazza Borgónak hívnak. Itt áll a carrarai márvány Ceres-kút, amelyet az idősebb katániaiak 'a tapallarának, vagyis Pallasz istennőnek neveznek. 1915 és 1934 között az utcán még az Acireale felé induló villamos sínei is futottak.