Leírás
A Gravina Cruyllas-palota arról híres, hogy itt született Vincenzo Bellini, és itt található a neki szentelt múzeum is. A Piazza San Francesco és a II. Viktor Emánuel utca (régi nevén „Il Corso”) sarkán áll.
A 18. század elején építették a Gravina Cruyllas család, a Palagonia hercegeinek nemesi családja egy régebbi palotájának romjain. Ezt az épületet az 1693-as földrengés döntötte romba, és az évszázadok során királyokat és alkirályokat láttak vendégül benne.
A mai épület részben a Római színház falaira támaszkodik, a későbbi építészeti toldalékok erősen átalakították, és a korabeli catániai paloták jellegzetes formáját mutatja.
Eredetileg a főkapu a Via Vittorio Emanuelére nézett, de az 1870-től Catániában zajló útszint-kiegyenlítési munkálatok miatt a régi kaput üzletek zárták el, a Piazza San Francesco felé néző oldalsó kaput pedig főbejáratnak léptették elő. A tér felőli homlokzat ma is sokkal puritánabb, mint az utca felőli. Az épület építésze, pontosabban építészei nem ismertek.
A kapuzat és a fölötte lévő erkély konzoljainak csigavonalas, bosszas és groteszk díszítései a 18. század első évtizedeiből származnak, hasonlóak a Quattro Canti melletti San Demetrio-palota vagy más catániai épületek díszeihez. A főemelet ablakkeretei Girolamo Palazzotto, vagy inkább Francesco Battaglia stílusát idézik. Az utóbbi tűnik valószínűbbnek az udvar belsejében álló csodás loggia miatt is, amely stílusában és szerkezetében nagyon hasonlít a Reburdone-palota kétségkívül későbbi loggiájához, ami biztosan Battaglia műve.
A főlépcső, amely a régi utcai kapu elzárása előtt még egy látótengelyben állt vele (ez a perspektíva ma a Piazza San Francescóról nézve a loggiát emeli ki), ma kissé értelmetlenül oldalt található, és eredeti monumentalitását és funkcióját csak részben őrizte meg.
Az épület rengeteg változáson ment keresztül. A már említett, II. Viktor Emánuel utcai kapu elzárásán túl a loggia három ívéből az egyiket későbbi építkezések kettévágták, valószínűleg a lakó- és egyéb szintek átalakítása miatt. A harmadik emeletet a 19. század vége felé építették hozzá, és csak 1924 után fejezték be (az IDAU, vagyis a catániai Építészeti és Várostervezési Tanszéki Intézet archív fotói szerint a palota egy része ekkor még az eredeti szinten állt). A 20. század során további toldásokkal módosították, főleg a belső udvaron, amelynek arányai jócskán megváltoztak.
Nemrég különféle részleges felújításokon esett át, hogy jobban megfeleljen a Bellini Városi Múzeum és az Emilio Greco Múzeum otthonaként.
A 18. század elején építették a Gravina Cruyllas család, a Palagonia hercegeinek nemesi családja egy régebbi palotájának romjain. Ezt az épületet az 1693-as földrengés döntötte romba, és az évszázadok során királyokat és alkirályokat láttak vendégül benne.
A mai épület részben a Római színház falaira támaszkodik, a későbbi építészeti toldalékok erősen átalakították, és a korabeli catániai paloták jellegzetes formáját mutatja.
Eredetileg a főkapu a Via Vittorio Emanuelére nézett, de az 1870-től Catániában zajló útszint-kiegyenlítési munkálatok miatt a régi kaput üzletek zárták el, a Piazza San Francesco felé néző oldalsó kaput pedig főbejáratnak léptették elő. A tér felőli homlokzat ma is sokkal puritánabb, mint az utca felőli. Az épület építésze, pontosabban építészei nem ismertek.
A kapuzat és a fölötte lévő erkély konzoljainak csigavonalas, bosszas és groteszk díszítései a 18. század első évtizedeiből származnak, hasonlóak a Quattro Canti melletti San Demetrio-palota vagy más catániai épületek díszeihez. A főemelet ablakkeretei Girolamo Palazzotto, vagy inkább Francesco Battaglia stílusát idézik. Az utóbbi tűnik valószínűbbnek az udvar belsejében álló csodás loggia miatt is, amely stílusában és szerkezetében nagyon hasonlít a Reburdone-palota kétségkívül későbbi loggiájához, ami biztosan Battaglia műve.
A főlépcső, amely a régi utcai kapu elzárása előtt még egy látótengelyben állt vele (ez a perspektíva ma a Piazza San Francescóról nézve a loggiát emeli ki), ma kissé értelmetlenül oldalt található, és eredeti monumentalitását és funkcióját csak részben őrizte meg.
Az épület rengeteg változáson ment keresztül. A már említett, II. Viktor Emánuel utcai kapu elzárásán túl a loggia három ívéből az egyiket későbbi építkezések kettévágták, valószínűleg a lakó- és egyéb szintek átalakítása miatt. A harmadik emeletet a 19. század vége felé építették hozzá, és csak 1924 után fejezték be (az IDAU, vagyis a catániai Építészeti és Várostervezési Tanszéki Intézet archív fotói szerint a palota egy része ekkor még az eredeti szinten állt). A 20. század során további toldásokkal módosították, főleg a belső udvaron, amelynek arányai jócskán megváltoztak.
Nemrég különféle részleges felújításokon esett át, hogy jobban megfeleljen a Bellini Városi Múzeum és az Emilio Greco Múzeum otthonaként.