Leírás
A Bellini Városi Múzeum Vincenzo Bellini szülőháza, a Gravina Cruyllas-palota első emeletén található, Catania San Francesco terén: néhány terem tele a zeneszerző sajátkezű kottáival, zongoráival, leveleivel és személyes emlékeivel.
Bellini itt született 1801. november 3-án, és tizenhat éves koráig élt itt, mielőtt Nápolyba ment tanulni. A ház 1923 óta nemzeti műemlék, a múzeumot pedig 1930-ban avatták fel III. Viktor Emánuel király jelenlétében.
A lakás kicsi, mindössze öt szoba, a kiállítás pedig időrendben követi a zenész életét. A bejárati teremben a díszletmaketteken a tíz Bellini-opera jelenetei elevenednek meg, mellettük a zeneszerző apoteózisa látható Michele Rapisardi festményén.
A kiállítás legfőbb kincse a sajátkezű zenei kéziratok gyűjteménye számos vázlattal, amelyhez A lunatikus partitúrája is társul.
Ezután a hangszerek következnek: egy Bellini tulajdonában lévő fortepiano, az unokatestvére csembalója, egy asztali zongora és a nagyapja, Vincenzo Tobia spinétje.
A személyes tárgyak között órák, evőeszközök, tintatartók, zsebkendők és arany tűk, Rossini sajátkezű levele, valamint Maria Malibran énekesnő miniatúrái szerepelnek. Két szőnyeget Giuditta Turina hímzett, aki a zeneszerző szerelme volt.
A legmegindítóbb rész a zeneszerző életének végéről szól. Bellini 1835-ben halt meg a franciaországi Puteaux-ban: a múzeum őrzi az eredeti dokumentumokat és a halotti maszkját, arcának viaszlenyomatát.
Egy terem a holttest 1876-os párizsi–cataniai hazaútját meséli el fényképekkel és a szertartás tárgyaival. A zeneszerző ma a Cataniai székesegyházban nyugszik.
Ugyanebben a palotában 2023 óta a Multimédiás Múzeum magával ragadó módon meséli el Bellini történetét „egy négyfelvonásos életen” át: cataniai ifjúság, nápolyi tanulmányok, milánói, velencei, londoni és párizsi sikerek, majd az 1832-es szicíliai hazatérés.
Érdekesség azoknak, akik a régészeti területet is megnézik: a Gravina Cruyllas-palota, amelyben a ház található, eredetileg az Odeon és Catania ókori színházának romjaira épült.
Bellini itt született 1801. november 3-án, és tizenhat éves koráig élt itt, mielőtt Nápolyba ment tanulni. A ház 1923 óta nemzeti műemlék, a múzeumot pedig 1930-ban avatták fel III. Viktor Emánuel király jelenlétében.
A lakás kicsi, mindössze öt szoba, a kiállítás pedig időrendben követi a zenész életét. A bejárati teremben a díszletmaketteken a tíz Bellini-opera jelenetei elevenednek meg, mellettük a zeneszerző apoteózisa látható Michele Rapisardi festményén.
A kiállítás legfőbb kincse a sajátkezű zenei kéziratok gyűjteménye számos vázlattal, amelyhez A lunatikus partitúrája is társul.
Ezután a hangszerek következnek: egy Bellini tulajdonában lévő fortepiano, az unokatestvére csembalója, egy asztali zongora és a nagyapja, Vincenzo Tobia spinétje.
A személyes tárgyak között órák, evőeszközök, tintatartók, zsebkendők és arany tűk, Rossini sajátkezű levele, valamint Maria Malibran énekesnő miniatúrái szerepelnek. Két szőnyeget Giuditta Turina hímzett, aki a zeneszerző szerelme volt.
A legmegindítóbb rész a zeneszerző életének végéről szól. Bellini 1835-ben halt meg a franciaországi Puteaux-ban: a múzeum őrzi az eredeti dokumentumokat és a halotti maszkját, arcának viaszlenyomatát.
Egy terem a holttest 1876-os párizsi–cataniai hazaútját meséli el fényképekkel és a szertartás tárgyaival. A zeneszerző ma a Cataniai székesegyházban nyugszik.
Ugyanebben a palotában 2023 óta a Multimédiás Múzeum magával ragadó módon meséli el Bellini történetét „egy négyfelvonásos életen” át: cataniai ifjúság, nápolyi tanulmányok, milánói, velencei, londoni és párizsi sikerek, majd az 1832-es szicíliai hazatérés.
Érdekesség azoknak, akik a régészeti területet is megnézik: a Gravina Cruyllas-palota, amelyben a ház található, eredetileg az Odeon és Catania ókori színházának romjaira épült.