Leírás
Az Elefántkút Catania legkedveltebb emlékműve: a Piazza del Duomo közepén egy fehér szemű, fekete lávakőből faragott elefánt egyiptomi obeliszket hord a hátán. A helyiek u Liotru néven ismerik, és 1239 óta ez a város jelképe.
Maga a kút valójában 18. századi: Giovanni Battista Vaccarini építette 1735 és 1737 között, az 1693-as földrengés után újjáépülő Cataniában. A talapzat körüli lépcsőkről jól látod, és le is ülhetsz rájuk, hogy a tér nyüzsgését figyeld.
Közelről mindenekelőtt az elefántot nézd meg: egyetlen lávatömbből faragták, és ormányával a Cataniai székesegyház felé fordul.
Aztán ott az obeliszk: valamivel több mint három és fél méter magas, gránitból készült, és egyiptomi stílusú alakok borítják, amelyekből semmiféle értelmes írás nem áll össze. A fehér márványtalapzaton a város két folyója, a Simeto és az Amenano jelenik meg, innen hullik alá a víz a medencébe.
Az elefánt oldalán márvány nyeregtakaró omlik le, rajta Szent Ágotának, Catania védőszentjének címereivel. Az obeliszk csúcsán, a kereszt alatt egy tábla áll az MSSHDEPL betűkkel: „Ép és őszinte lélekkel, Isten dicsőségére és hazája felszabadítására”.
Hogy ki faragta és mikor, senki sem tudja. A 12. században az arab földrajztudós, Idríszi már a városfalakon belül találta a szobrot; az 1693-as földrengés eltörte a lábait és az ormányát, Vaccarini pedig újraformálta őket, és fehér kőből szemeket és agyarakat is adott neki.
A név mögött sötét legenda lappang. Eszerint Héliodórosz, a kegyvesztett, nekromanciával vádolt nemes faragta az elefántot, és rajta lovagolt Cataniából Konstantinápolyig, mígnem Leó püspök elevenen elégettette. A történészek kitalációnak tartják. Valószínűbb egy másik magyarázat: a szobor a tér napórájának gnómónja volt, vagyis „heliotrikus”, tájszólásban „liotru”.
Az obeliszket a hátán hordozó elefánt nem Vaccarini ötlete: a kép már egy 1499-ben Velencében nyomtatott könyvben, a Hypnerotomachia Poliphiliben is feltűnik. 1998-ig vaskerítés vette körül a kutat egy kis kerttel; ma már szabadon nyílik a térre.
1862-ben úgy döntöttek, hogy a kutat a Piazza Palestróra költöztetik. A cataniaiakkal azonban nem számoltak: május 30-án Bonaventura Gravina népfelkelést szervezett, és a költöztetésből nem lett semmi.
A Liotru 1239-ben, II. Frigyes adományaként lett a város hivatalos jelképe; előtte Szent György volt az. Ma ott látod a város címerében, és a helyi sportcsapatok kabalája is.
Ne hagyd ki
• Az obeliszket.
• A Simeto és az Amenano folyót.
• A nyeregtakarót Szent Ágota címereivel.
Tudtad?
• Az arab uralom idején Catania neve Medinat-el-fil, azaz „az elefánt városa” volt.
• Az obeliszk talán a római cirkusz egyik fordulóoszlopa volt: a másik az Ursino-kastély udvarán áll.
Maga a kút valójában 18. századi: Giovanni Battista Vaccarini építette 1735 és 1737 között, az 1693-as földrengés után újjáépülő Cataniában. A talapzat körüli lépcsőkről jól látod, és le is ülhetsz rájuk, hogy a tér nyüzsgését figyeld.
Közelről mindenekelőtt az elefántot nézd meg: egyetlen lávatömbből faragták, és ormányával a Cataniai székesegyház felé fordul.
Aztán ott az obeliszk: valamivel több mint három és fél méter magas, gránitból készült, és egyiptomi stílusú alakok borítják, amelyekből semmiféle értelmes írás nem áll össze. A fehér márványtalapzaton a város két folyója, a Simeto és az Amenano jelenik meg, innen hullik alá a víz a medencébe.
Az elefánt oldalán márvány nyeregtakaró omlik le, rajta Szent Ágotának, Catania védőszentjének címereivel. Az obeliszk csúcsán, a kereszt alatt egy tábla áll az MSSHDEPL betűkkel: „Ép és őszinte lélekkel, Isten dicsőségére és hazája felszabadítására”.
Hogy ki faragta és mikor, senki sem tudja. A 12. században az arab földrajztudós, Idríszi már a városfalakon belül találta a szobrot; az 1693-as földrengés eltörte a lábait és az ormányát, Vaccarini pedig újraformálta őket, és fehér kőből szemeket és agyarakat is adott neki.
A név mögött sötét legenda lappang. Eszerint Héliodórosz, a kegyvesztett, nekromanciával vádolt nemes faragta az elefántot, és rajta lovagolt Cataniából Konstantinápolyig, mígnem Leó püspök elevenen elégettette. A történészek kitalációnak tartják. Valószínűbb egy másik magyarázat: a szobor a tér napórájának gnómónja volt, vagyis „heliotrikus”, tájszólásban „liotru”.
Az obeliszket a hátán hordozó elefánt nem Vaccarini ötlete: a kép már egy 1499-ben Velencében nyomtatott könyvben, a Hypnerotomachia Poliphiliben is feltűnik. 1998-ig vaskerítés vette körül a kutat egy kis kerttel; ma már szabadon nyílik a térre.
1862-ben úgy döntöttek, hogy a kutat a Piazza Palestróra költöztetik. A cataniaiakkal azonban nem számoltak: május 30-án Bonaventura Gravina népfelkelést szervezett, és a költöztetésből nem lett semmi.
A Liotru 1239-ben, II. Frigyes adományaként lett a város hivatalos jelképe; előtte Szent György volt az. Ma ott látod a város címerében, és a helyi sportcsapatok kabalája is.
Ne hagyd ki
• Az obeliszket.
• A Simeto és az Amenano folyót.
• A nyeregtakarót Szent Ágota címereivel.
Tudtad?
• Az arab uralom idején Catania neve Medinat-el-fil, azaz „az elefánt városa” volt.
• Az obeliszk talán a római cirkusz egyik fordulóoszlopa volt: a másik az Ursino-kastély udvarán áll.