Leírás
A Rotonda-fürdő egy római kori fürdőkomplexum, alig néhány lépésre Catania antik színházától. Romjaira a 6. század végén nagy kupolás templom épült, a Santa Maria della Rotonda, amely középkori és barokk freskókat őriz.
Az emlékmű szíve a templom kör alakú terme, amelynek átmérője 11 méter, és félgömb alakú kupola fedi, egy négyzet alaprajzú épületbe zárva. Körülötte nagy ívek nyílnak a kápolnaként használt fülkékre és exedrákra.
A szentélyben maradtak meg az értékes középkori freskók: egy 12. századi szent, valószínűleg Szent Miklós, valamint a 13. századi Csodatévő Szent Leó, Catania püspöke, akinek a nevét görögül írták fel. A kupola pendentívjein Szent Péter, Pál, Ágota, Lúcia és az evangélisták alakja látható, ezeket a 18. században festették.
A templom körül a fürdő maradványai láthatók, amelyek az 1–2. század között épültek, és a 3. században bővítették őket: egy nagy apszisos terem, talán a hideg fürdő, és egy meleg terem a suspensurákkal, azokkal a kis pillérekkel, amelyek az alulról fűtött padlót tartották.
A két kapu a templom korszakairól mesél: a nyugati gótikus, lávakőből készült, a 13. századból való; a déli mészkőből épült, a 16. századból származik. Északon az ásatások feltárták a castellum aquae-t, a római vízvezetékhez kapcsolódó víztározót, valamint a fürdő bejárati udvarát.
A katániaiak évszázadokon át Pantheonnak nevezték. Sok tudós azt hitte, hogy minden istennek szentelt pogány templom volt, sőt hogy kupolája mintául szolgált a híres római Pantheonhoz. Biscari hercege volt a 18. században az első, aki fürdőt ismert fel benne.
Egy másik hiedelem szerint ez volt a város legrégibb keresztény temploma, amelyet már Krisztus után 44-ben a Szűzanyának szenteltek. Valójában a templom a 6. század végén, bizánci korban jött létre: a bizánci Catania egyik legkevésbé ismert nyoma.
Az 1943-as bombázások megrongálták a Rotondát. Az ezt követő helyreállítások, amelyek a római falakat akarták napvilágra hozni, sajnos a freskók nagy részét elpusztították; mások a legutóbbi ásatásokon bukkantak elő a vakolatréteg alól.
Az emlékmű szíve a templom kör alakú terme, amelynek átmérője 11 méter, és félgömb alakú kupola fedi, egy négyzet alaprajzú épületbe zárva. Körülötte nagy ívek nyílnak a kápolnaként használt fülkékre és exedrákra.
A szentélyben maradtak meg az értékes középkori freskók: egy 12. századi szent, valószínűleg Szent Miklós, valamint a 13. századi Csodatévő Szent Leó, Catania püspöke, akinek a nevét görögül írták fel. A kupola pendentívjein Szent Péter, Pál, Ágota, Lúcia és az evangélisták alakja látható, ezeket a 18. században festették.
A templom körül a fürdő maradványai láthatók, amelyek az 1–2. század között épültek, és a 3. században bővítették őket: egy nagy apszisos terem, talán a hideg fürdő, és egy meleg terem a suspensurákkal, azokkal a kis pillérekkel, amelyek az alulról fűtött padlót tartották.
A két kapu a templom korszakairól mesél: a nyugati gótikus, lávakőből készült, a 13. századból való; a déli mészkőből épült, a 16. századból származik. Északon az ásatások feltárták a castellum aquae-t, a római vízvezetékhez kapcsolódó víztározót, valamint a fürdő bejárati udvarát.
A katániaiak évszázadokon át Pantheonnak nevezték. Sok tudós azt hitte, hogy minden istennek szentelt pogány templom volt, sőt hogy kupolája mintául szolgált a híres római Pantheonhoz. Biscari hercege volt a 18. században az első, aki fürdőt ismert fel benne.
Egy másik hiedelem szerint ez volt a város legrégibb keresztény temploma, amelyet már Krisztus után 44-ben a Szűzanyának szenteltek. Valójában a templom a 6. század végén, bizánci korban jött létre: a bizánci Catania egyik legkevésbé ismert nyoma.
Az 1943-as bombázások megrongálták a Rotondát. Az ezt követő helyreállítások, amelyek a római falakat akarták napvilágra hozni, sajnos a freskók nagy részét elpusztították; mások a legutóbbi ásatásokon bukkantak elő a vakolatréteg alól.