Leírás
Az Indirizzo-fürdő (Terme dell'Indirizzo) egy kis római fürdőkomplexum a Piazza Currò téren, alig néhány lépésre a katedrálistól és az Ursino-kastélytól. Európa legjobb állapotban fennmaradt római fürdői közé tartozik: öt főbb helyisége áll még, eredeti boltozataival.
A késő császárkorból, a 3. és az 5. század közötti időszakból származik. A kikötő közelében, kereskedőnegyedben állt, így valószínűleg nyilvános fürdő volt. Betonból épült, lávakő kváderekkel burkolva, téglaívekkel.
A látogatás útvonala egy római fürdőző útját követi. Az öltözőn keresztül lépsz be, ahol a falba vágott fülke szolgált illemhelyként; ezután a frigidariumba, a hideg terembe, majd két tepidariumba, a langyos termekbe jutsz.
A komplexum szíve a kaldárium, a meleg terem: nyolcszög alaprajzú helyiség, amelyet közel 10 méter magas kupola fed, és két sorban nyíló ablakok világítanak meg, mind az északra nem néző oldalakon.
A kaldárium körül három medence nyílik. Az egyikben még látszanak a suspensurák, azok a kis pillérek, amelyek a padlót tartották, és alattuk szabadon áramolhatott a forró levegő. Mellette van a laconicum, egy kis izzasztóhelyiség, afféle szauna.
A fürdő a közeli Santa Maria dell'Indirizzo-templomról kapta a nevét. A legenda szerint 1610-ben Szicília alkirálya, Osuna hercege viharba került a tengeren, és egy fény mentette meg, amely biztos kikötő felé „irányította” (indirizzare) őt.
A 17. században a romok egy kármelita kolostor területére kerültek, és raktárként használták őket. Az akkori források egy ősi középületnek vélték őket; a 18. század hetvenes éveiben Biscari hercege ismerte fel, hogy fürdőről van szó.
Biscari a falakban még talált ólomcsövek darabjait, és elvitte őket a múzeumába. A fürdő csak az 1930-as években vált újra teljesen láthatóvá.
A késő császárkorból, a 3. és az 5. század közötti időszakból származik. A kikötő közelében, kereskedőnegyedben állt, így valószínűleg nyilvános fürdő volt. Betonból épült, lávakő kváderekkel burkolva, téglaívekkel.
A látogatás útvonala egy római fürdőző útját követi. Az öltözőn keresztül lépsz be, ahol a falba vágott fülke szolgált illemhelyként; ezután a frigidariumba, a hideg terembe, majd két tepidariumba, a langyos termekbe jutsz.
A komplexum szíve a kaldárium, a meleg terem: nyolcszög alaprajzú helyiség, amelyet közel 10 méter magas kupola fed, és két sorban nyíló ablakok világítanak meg, mind az északra nem néző oldalakon.
A kaldárium körül három medence nyílik. Az egyikben még látszanak a suspensurák, azok a kis pillérek, amelyek a padlót tartották, és alattuk szabadon áramolhatott a forró levegő. Mellette van a laconicum, egy kis izzasztóhelyiség, afféle szauna.
A fürdő a közeli Santa Maria dell'Indirizzo-templomról kapta a nevét. A legenda szerint 1610-ben Szicília alkirálya, Osuna hercege viharba került a tengeren, és egy fény mentette meg, amely biztos kikötő felé „irányította” (indirizzare) őt.
A 17. században a romok egy kármelita kolostor területére kerültek, és raktárként használták őket. Az akkori források egy ősi középületnek vélték őket; a 18. század hetvenes éveiben Biscari hercege ismerte fel, hogy fürdőről van szó.
Biscari a falakban még talált ólomcsövek darabjait, és elvitte őket a múzeumába. A fürdő csak az 1930-as években vált újra teljesen láthatóvá.