Leírás
1959-ben, véletlenül, Catania San Francesco terén görög kerámiákból álló, Démétér istennőnek szentelt lelet került elő, amelyet a görög Nyugat egyik legfontosabb és leggazdagabb fogadalmi együttesének tartanak. Az előkerült tárgyak a Kr. e. 7. század végétől egészen a Kr. e. 4. század végéig terjedő időszakot fognak át.
Az ásatást Catania városa végeztette, hogy a tér csatornahálózati bekötését kialakítsa; a munkaárok a tér közepén álló Dusmet bíboros boldoggá avatott főpap emlékművének keleti oldala mellett húzódott. A talaj természete miatti nehézségek miatt betonfalakat kellett építeni, hogy korlátozzák a földcsuszamlások okozta károkat.
Az árok észak-déli irányban mintegy 27 méter hosszan húzódott egészen az II. Viktor Emánuel utcával való kereszteződésig, három méter mélyre ért, és 50 centiméter vastag volt. Körülbelül 18 méterrel nyugatabbra (a via Gaglianin) is folyamatosan újabb leletek kerültek elő, itt 4,40 méteres mélységben.
A leletek kiemelését megnehezítette egy talajvízréteg, amely a fogadalmi gödörnél magasabb szinten áramolva elöntötte az ásatást, ezért folyamatosan szivattyúkat kellett használni. Valószínűleg ugyanez a talajvíz csúsztatta ősidőkben erre a területre a lelethalmazt, az eredeti lelőhelyről idehozva azt.
Az ásatás a Catániai Egyetem régészeti tanszékével együttműködésben zajlott, így lehetőség nyílt arra, hogy a tanszék hallgatói számára kísérleti kutatási terepet alakítsanak ki.
A megtalált fogadalmi lelet jelentős mennyiségű kerámiát adott, amelyet a régészközösség nagy jelentőségűnek tart, különösen azért, mert segítségével meghatározható az ókori Katané kereskedelmi forgalma és befolyási övezetei. A tárgyak a görög kor különböző szakaszaiból származnak, de a túlnyomó csoport kétségkívül az archaikus korból való (Kr. e. 7–4. század).
A leletek sokfélék, szinte mind égetett agyagból készültek: nagy számban akadnak köztük kotülék (egy különleges csészetípus) és csészék, túlnyomórészt korinthoszi és attikai műhelyekből, továbbá Démétér istennőt ábrázoló szobrocskák (nagyon gyakori a malaccal ábrázolt típus) és tányértöredékek. A klasszikus korból (egészen a Kr. e. 4. századig) származó, malacot felajánló alakokat ábrázoló szobrocskák jelentős csoportja miatt a fogadalmi leletet a forrásokban leírt Démétér- és Koré-szentélyhez kapcsolták.
A leletek mennyisége lenyűgöző: 1998-ra több mint 12 000 darabot leltároztak, dokumentáltak és katalogizáltak (6149 kerámiát és 6794 terrakottát). Több festőt, csoportot és műhelyet sikerült azonosítani a korai korinthoszi stílus vége és a késő korinthoszi II. szakasz között. A leletek ma a Catania Görög–Római Régészeti Parkban találhatók.
E lelet előkerülése megerősíteni látszik Cicero egyik szövegrészét, amely a Cerestemplom hatalmas gazdagságára utal; a vád szerint Verres proconsul gyalázatos módon kifosztotta azt. A templomról ma szinte semmit sem tudunk, és a régebbi kutatók (köztük Carrera vagy Biscari hercege) feltevései gyakran ellentmondanak egymásnak. Egy legenda szerint a templomot pusztán Leó püspök jelenléte rombolta le.
A fogadalmi lelet eredeti helyét azonban még nem sikerült megtalálni, mivel az előkerült tárgyak egyfajta mélyedésben rakódtak le, egy ókori talajelöntés (talán az Amenano kiáradása) sodorta oda őket, amely betemette és ezzel megőrizte őket. Több kutató szerint mindenesetre nem lehetett messze a via Crociferitől.
Az ásatást Catania városa végeztette, hogy a tér csatornahálózati bekötését kialakítsa; a munkaárok a tér közepén álló Dusmet bíboros boldoggá avatott főpap emlékművének keleti oldala mellett húzódott. A talaj természete miatti nehézségek miatt betonfalakat kellett építeni, hogy korlátozzák a földcsuszamlások okozta károkat.
Az árok észak-déli irányban mintegy 27 méter hosszan húzódott egészen az II. Viktor Emánuel utcával való kereszteződésig, három méter mélyre ért, és 50 centiméter vastag volt. Körülbelül 18 méterrel nyugatabbra (a via Gaglianin) is folyamatosan újabb leletek kerültek elő, itt 4,40 méteres mélységben.
A leletek kiemelését megnehezítette egy talajvízréteg, amely a fogadalmi gödörnél magasabb szinten áramolva elöntötte az ásatást, ezért folyamatosan szivattyúkat kellett használni. Valószínűleg ugyanez a talajvíz csúsztatta ősidőkben erre a területre a lelethalmazt, az eredeti lelőhelyről idehozva azt.
Az ásatás a Catániai Egyetem régészeti tanszékével együttműködésben zajlott, így lehetőség nyílt arra, hogy a tanszék hallgatói számára kísérleti kutatási terepet alakítsanak ki.
A megtalált fogadalmi lelet jelentős mennyiségű kerámiát adott, amelyet a régészközösség nagy jelentőségűnek tart, különösen azért, mert segítségével meghatározható az ókori Katané kereskedelmi forgalma és befolyási övezetei. A tárgyak a görög kor különböző szakaszaiból származnak, de a túlnyomó csoport kétségkívül az archaikus korból való (Kr. e. 7–4. század).
A leletek sokfélék, szinte mind égetett agyagból készültek: nagy számban akadnak köztük kotülék (egy különleges csészetípus) és csészék, túlnyomórészt korinthoszi és attikai műhelyekből, továbbá Démétér istennőt ábrázoló szobrocskák (nagyon gyakori a malaccal ábrázolt típus) és tányértöredékek. A klasszikus korból (egészen a Kr. e. 4. századig) származó, malacot felajánló alakokat ábrázoló szobrocskák jelentős csoportja miatt a fogadalmi leletet a forrásokban leírt Démétér- és Koré-szentélyhez kapcsolták.
A leletek mennyisége lenyűgöző: 1998-ra több mint 12 000 darabot leltároztak, dokumentáltak és katalogizáltak (6149 kerámiát és 6794 terrakottát). Több festőt, csoportot és műhelyet sikerült azonosítani a korai korinthoszi stílus vége és a késő korinthoszi II. szakasz között. A leletek ma a Catania Görög–Római Régészeti Parkban találhatók.
E lelet előkerülése megerősíteni látszik Cicero egyik szövegrészét, amely a Cerestemplom hatalmas gazdagságára utal; a vád szerint Verres proconsul gyalázatos módon kifosztotta azt. A templomról ma szinte semmit sem tudunk, és a régebbi kutatók (köztük Carrera vagy Biscari hercege) feltevései gyakran ellentmondanak egymásnak. Egy legenda szerint a templomot pusztán Leó püspök jelenléte rombolta le.
A fogadalmi lelet eredeti helyét azonban még nem sikerült megtalálni, mivel az előkerült tárgyak egyfajta mélyedésben rakódtak le, egy ókori talajelöntés (talán az Amenano kiáradása) sodorta oda őket, amely betemette és ezzel megőrizte őket. Több kutató szerint mindenesetre nem lehetett messze a via Crociferitől.