Leírás
A cataniai Piccolo Teatro egyszerre színtársulat és az azonos nevű helyszín, ahol a társulat évtizedek óta működik „színházi tájékoztató és filológiai mozgalomként”.
1966-ban fiatal színészek és technikusok egy csoportja megalapította a Piccolo Teatro kulturális egyesületet, és az akkori avantgárd irányzatok szellemében szervezett előadásokat. A via Costanzo-beli eredeti kis teremben Olaszországban kevéssé ismert darabokat mutattak be: Fernando Arrabal „Az autók temetője”, Pavel Kohout „Augusto Augusto Augusto”, Vlagyimir Majakovszkij „A poloska”, Eugène Ionesco „A székek” című művét, és még sok mást.
1974-ben az egyesület szövetkezetté alakult, és gyümölcsöző együttműködés kezdődött a Teatro Stabile di Cataniával. Az „A. Musco” színház termében bemutatták Bertolt Brecht „Ember embernek” című darabját, Scheadé „Vasco története” és Henrik Ibsen „Peer Gynt” című művét.
1989-ben a szövetkezet megnyitotta saját színházi székhelyét, amelyet a társulat lelke, Gianni Salvo rendező tervezett. A 242 férőhelyes nézőtér amfiteátrum-szerű kialakítású, kiváló akusztikája pedig lehetővé teszi zenei használatát is: koncerteknek és stúdiófelvételeknek ad otthont (Mario Venuti énekes-dalszerző itt vette fel harmadik albumát, a Mai come ieri-t).
Az 1990-es évek elején kezdődött az együttműködés a catániai Massimo Vincenzo Bellini Színházzal: az 1990-es Bellini-fesztivál keretében elkészült Voltaire „Zaïre” című drámájának produkciója, melynek színpadi változatát Giancarlo Sbragia írta.
1991-ben, a kelet-európai színházi élet iránti elkötelezett figyelmének megkoronázásaként a Piccolo Teatro külön erre a célra szánt évadot szervezett, amely a „Prága, kelet színpada” című konferenciával zárult. Ez alkalommal a Piccolo Teatro vendégül látta a prágai Fekete Színházat, Catániában először.
1993-ban, Carlo Goldoni halálának kétszázadik évfordulóján a Piccolo Teatro nagyszabású rendezvényt szervezett „Európai Goldoni” címmel, amelynek műsorán goldoniai előadások szerepeltek. Ebben szintén először lépett fel Catániában a francia Théâtre du Campagnol a „Le joueur” című darabbal franciául, valamint a spanyol Acción Teatral társulat a „La Posadera” című előadással. A Piccolo Teatro társulata pedig a „Il mercato di Malmantile” című, Goldoni szövegkönyvére írt vígopera abszolút újdonságát tartogatta.
Ez alkalommal is a művészi munka mellett a kutatás is helyet kapott: „A másik Goldoni” címmel nemzetközi konferenciát tartottak, amely lehetőséget adott Goldoni kevésbé ismert műveinek, különösen a szövegkönyveinek alaposabb megismerésére.
A gyerekeknek szóló előadások jelentős számú produkciója miatt 1994-ben az ETI (Ente Teatrale Italiano, az Olasz Színházi Hivatal) a színházat választotta szicíliai referensének a regionális gyermekszínházi hálózat megszervezésére.
A színházi tájékoztatás és filológia jegyében a társulat Luigi Pirandello kevésbé ismert szövegeit is felkarolja, például a „La Salamandra” című pantomimbalettet.
1998-ban, Bertolt Brecht halálának századik évfordulóján a Piccolo Teatro tanulmányi konferenciát szervezett, és színpadra állította Brecht–Weill „A hét főbűn” című énekelt balettjét. Az előadás a Vincenzo Bellini Zeneintézet közreműködésével készült, amely negyvenhat fős együttest biztosított.
A Piccolo Teatro színpadán fellépett nemzeti és nemzetközi művészek között van Adriana Asti, Lucia Poli, Fiorenzo Fiorentini, Judith Malina és a Living Theatre, valamint Marco Baliani.
1966-ban fiatal színészek és technikusok egy csoportja megalapította a Piccolo Teatro kulturális egyesületet, és az akkori avantgárd irányzatok szellemében szervezett előadásokat. A via Costanzo-beli eredeti kis teremben Olaszországban kevéssé ismert darabokat mutattak be: Fernando Arrabal „Az autók temetője”, Pavel Kohout „Augusto Augusto Augusto”, Vlagyimir Majakovszkij „A poloska”, Eugène Ionesco „A székek” című művét, és még sok mást.
1974-ben az egyesület szövetkezetté alakult, és gyümölcsöző együttműködés kezdődött a Teatro Stabile di Cataniával. Az „A. Musco” színház termében bemutatták Bertolt Brecht „Ember embernek” című darabját, Scheadé „Vasco története” és Henrik Ibsen „Peer Gynt” című művét.
1989-ben a szövetkezet megnyitotta saját színházi székhelyét, amelyet a társulat lelke, Gianni Salvo rendező tervezett. A 242 férőhelyes nézőtér amfiteátrum-szerű kialakítású, kiváló akusztikája pedig lehetővé teszi zenei használatát is: koncerteknek és stúdiófelvételeknek ad otthont (Mario Venuti énekes-dalszerző itt vette fel harmadik albumát, a Mai come ieri-t).
Az 1990-es évek elején kezdődött az együttműködés a catániai Massimo Vincenzo Bellini Színházzal: az 1990-es Bellini-fesztivál keretében elkészült Voltaire „Zaïre” című drámájának produkciója, melynek színpadi változatát Giancarlo Sbragia írta.
1991-ben, a kelet-európai színházi élet iránti elkötelezett figyelmének megkoronázásaként a Piccolo Teatro külön erre a célra szánt évadot szervezett, amely a „Prága, kelet színpada” című konferenciával zárult. Ez alkalommal a Piccolo Teatro vendégül látta a prágai Fekete Színházat, Catániában először.
1993-ban, Carlo Goldoni halálának kétszázadik évfordulóján a Piccolo Teatro nagyszabású rendezvényt szervezett „Európai Goldoni” címmel, amelynek műsorán goldoniai előadások szerepeltek. Ebben szintén először lépett fel Catániában a francia Théâtre du Campagnol a „Le joueur” című darabbal franciául, valamint a spanyol Acción Teatral társulat a „La Posadera” című előadással. A Piccolo Teatro társulata pedig a „Il mercato di Malmantile” című, Goldoni szövegkönyvére írt vígopera abszolút újdonságát tartogatta.
Ez alkalommal is a művészi munka mellett a kutatás is helyet kapott: „A másik Goldoni” címmel nemzetközi konferenciát tartottak, amely lehetőséget adott Goldoni kevésbé ismert műveinek, különösen a szövegkönyveinek alaposabb megismerésére.
A gyerekeknek szóló előadások jelentős számú produkciója miatt 1994-ben az ETI (Ente Teatrale Italiano, az Olasz Színházi Hivatal) a színházat választotta szicíliai referensének a regionális gyermekszínházi hálózat megszervezésére.
A színházi tájékoztatás és filológia jegyében a társulat Luigi Pirandello kevésbé ismert szövegeit is felkarolja, például a „La Salamandra” című pantomimbalettet.
1998-ban, Bertolt Brecht halálának századik évfordulóján a Piccolo Teatro tanulmányi konferenciát szervezett, és színpadra állította Brecht–Weill „A hét főbűn” című énekelt balettjét. Az előadás a Vincenzo Bellini Zeneintézet közreműködésével készült, amely negyvenhat fős együttest biztosított.
A Piccolo Teatro színpadán fellépett nemzeti és nemzetközi művészek között van Adriana Asti, Lucia Poli, Fiorenzo Fiorentini, Judith Malina és a Living Theatre, valamint Marco Baliani.