Leírás
A San Giuliano-palota Catania Egyetem terén áll, közvetlenül az egyetem székhelyével szemben. Itt működnek az egyetem adminisztratív irodái.
A palotát Giovan Battista Vaccarini építész tervezte, és 1738-ban épült a Paternò család számára. A bejáratnál emléktáblák idézik fel azokat a neves vendégeket, akik itt szálltak meg.
Köztük volt III. Viktor Emánuel olasz király és Heléna királyné is. A palotát többször átépítették, de a külső homlokzatok szinte teljesen épen maradtak. Csak a tetőt koronázó balusztrád a harmincas évek stílusbeli kiegészítése, amikor az épületben a Credito Italiano működött. A 20. század első éveiben itt kapott helyet a Machiavelli színház, ahol a nagy catániai színész, Angelo Musco játszott, és ahol (a színpadon) az első lépéseit tette az ugyancsak nagy Giovanni Grasso, ahogy ezt a via Euplio Reinán álló felirat is hirdeti. Ugyanebben az időben az épület egy részét a Bristol szálloda foglalta el.
Különösen figyelemre méltó a középső épületrész a fenséges kapuval és a fölötte lévő díszerkéllyel, amelyek biztosan Vaccarini elgondolását dicsérik (a terv 1747-ből való). A különféle színes márványokból épült kaput két márványoszlop fogja közre, amelyeket valamelyik római kori épületből, talán a színházból vittek át.
Az ív csúcsán kettős címer áll: balra a palota megrendelőié, a Paternò Castello családé, jobbra az Asmundóké, a másik jelentős catániai patrícius családé, amelytől a Paternò család e mellékága 1702-ben megszerezte San Giuliano őrgrófi címét. Szintén Vaccarini találmánya a belső udvar végében, a kapuval egy tengelyben álló, oszlopos tornáccal ellátott, eredeti kétkarú lépcsősor.
A palotát Giovan Battista Vaccarini építész tervezte, és 1738-ban épült a Paternò család számára. A bejáratnál emléktáblák idézik fel azokat a neves vendégeket, akik itt szálltak meg.
Köztük volt III. Viktor Emánuel olasz király és Heléna királyné is. A palotát többször átépítették, de a külső homlokzatok szinte teljesen épen maradtak. Csak a tetőt koronázó balusztrád a harmincas évek stílusbeli kiegészítése, amikor az épületben a Credito Italiano működött. A 20. század első éveiben itt kapott helyet a Machiavelli színház, ahol a nagy catániai színész, Angelo Musco játszott, és ahol (a színpadon) az első lépéseit tette az ugyancsak nagy Giovanni Grasso, ahogy ezt a via Euplio Reinán álló felirat is hirdeti. Ugyanebben az időben az épület egy részét a Bristol szálloda foglalta el.
Különösen figyelemre méltó a középső épületrész a fenséges kapuval és a fölötte lévő díszerkéllyel, amelyek biztosan Vaccarini elgondolását dicsérik (a terv 1747-ből való). A különféle színes márványokból épült kaput két márványoszlop fogja közre, amelyeket valamelyik római kori épületből, talán a színházból vittek át.
Az ív csúcsán kettős címer áll: balra a palota megrendelőié, a Paternò Castello családé, jobbra az Asmundóké, a másik jelentős catániai patrícius családé, amelytől a Paternò család e mellékága 1702-ben megszerezte San Giuliano őrgrófi címét. Szintén Vaccarini találmánya a belső udvar végében, a kapuval egy tengelyben álló, oszlopos tornáccal ellátott, eredeti kétkarú lépcsősor.