Leírás
Catania Odeonja a nagy ókori színház melletti kis római színház a történelmi belvárosban, a II. Viktor Emánuel utca és a Via Crociferi között: félkör alakú lelátó körülbelül 1500 néző számára, ahol zenét és táncot hallgattak, és ahol a szomszédos színház előadásait próbálták.
Az i. sz. 1–2. századból származik, és a következő században fejezték be. Ugyanahhoz a régészeti területhez tartozik, mint a görög–római színház, amely az Odeonnal határos, és az ő oldaláról saját bejárata is van.
A délkeletre néző cavea tizennyolc, sugarasan elrendezett falra támaszkodik. A falak között hosszú, keskeny, boltozatos helyiségek nyílnak: eredetileg tizenhét volt, tizenhat maradt meg. Kifelé nyitottak voltak, ajtókkal zárták le őket, a hagyomány szerint üzletek működtek bennük.
Alul található az orchestra, amelyet márvány borít. A lelátó első sora közvetlenül erre támaszkodik; egy keskeny folyosó választja el a felső soroktól, amelyeket kis lépcsők osztanak ékekre.
Kívül árkádok folyamatos sora fut körbe, egy ritka részlettel. Minden ív alatt egyenes, lávakő tömbökből készült szemöldökgerenda van, az ív kiindulási pontjánál lejjebb elhelyezve: nem tart semmit, tisztán díszítő elem.
Az 5. és a 7. század között az Odeont elhagyták, és lakóházakká alakították. A 15. században a Carrera család köveit felhasználta a közeli Szent Ágoston-templom építéséhez; ezután az emlék eltűnt a házak alatt.
Paradox módon egy vandál tett mentette meg. A 19. század végén Sigona di Villermosa báró, az Odeonhoz épült palota tulajdonosa éjszaka felrobbantotta egy árkád boltozatát, mert az akadályozta a háza bővítésében.
A botrány arra késztette Paolo Orsit, az régiségek felügyelőjét, hogy kisajátítsa a területet, és megszabadítsa az emléket a rá épült házaktól. Ma az Odeon időnként újra eredeti szerepét tölti be, nyári előadásokkal.
Az i. sz. 1–2. századból származik, és a következő században fejezték be. Ugyanahhoz a régészeti területhez tartozik, mint a görög–római színház, amely az Odeonnal határos, és az ő oldaláról saját bejárata is van.
A délkeletre néző cavea tizennyolc, sugarasan elrendezett falra támaszkodik. A falak között hosszú, keskeny, boltozatos helyiségek nyílnak: eredetileg tizenhét volt, tizenhat maradt meg. Kifelé nyitottak voltak, ajtókkal zárták le őket, a hagyomány szerint üzletek működtek bennük.
Alul található az orchestra, amelyet márvány borít. A lelátó első sora közvetlenül erre támaszkodik; egy keskeny folyosó választja el a felső soroktól, amelyeket kis lépcsők osztanak ékekre.
Kívül árkádok folyamatos sora fut körbe, egy ritka részlettel. Minden ív alatt egyenes, lávakő tömbökből készült szemöldökgerenda van, az ív kiindulási pontjánál lejjebb elhelyezve: nem tart semmit, tisztán díszítő elem.
Az 5. és a 7. század között az Odeont elhagyták, és lakóházakká alakították. A 15. században a Carrera család köveit felhasználta a közeli Szent Ágoston-templom építéséhez; ezután az emlék eltűnt a házak alatt.
Paradox módon egy vandál tett mentette meg. A 19. század végén Sigona di Villermosa báró, az Odeonhoz épült palota tulajdonosa éjszaka felrobbantotta egy árkád boltozatát, mert az akadályozta a háza bővítésében.
A botrány arra késztette Paolo Orsit, az régiségek felügyelőjét, hogy kisajátítsa a területet, és megszabadítsa az emléket a rá épült házaktól. Ma az Odeon időnként újra eredeti szerepét tölti be, nyári előadásokkal.