Leírás
A Benedek-rendi kolostor, hivatalos nevén a San Nicolò l'Arena-kolostor, hatalmas barokk épületegyüttes Catania történelmi központjában, a Piazza Dante téren. Mintegy 210 × 130 méteres, Európa második legnagyobb bencés kolostorának tartják, 2002 óta az UNESCO világörökség része, ma pedig az egyetem bölcsészettudományi karainak ad otthont.
A déli és keleti homlokzat a szicíliai késő barokk valódi gyűjteménye: minden ablak és erkély körül csigadíszek, virágok, gyümölcsök, puttók, nimfák és félelmetes maszkok sorakoznak. Ezeket a kőfaragók készítették, akik az egész szigetről érkeztek, hogy újjáépítsék a várost. Patrick Brydone skót utazó 1773-ban „szicíliai Versailles-nak” nevezte.
Bent két nagy kerengő található. A legrégebbi, a márvány kerengő fehér márványoszlopokkal és egy 17. századi szökőkúttal várja a látogatókat; a keleti kerengő kert, közepén a Caffeaos áll, egy színes majolikával borított neogótikus pavilon. A kettő között húzódik az óra folyosója, amely 214 méter hosszú.
Érdemes megnézni Vaccarini nagy refektóriumát is, amelynek magas boltozata templomra emlékeztet, valamint a pincében a római domus mozaikjait, amelyeket a felújítás során fedeztek fel, és egy függőhídról csodálhatsz meg.
A szomszédságában áll a San Nicolò l'Arena-templom, amely nagyobb a dómnál. Homlokzata befejezetlen maradt, benne áll Donato Del Piano nagy orgonája, és egy 40 méter hosszú napóra is látható.
A szerzetesek az Etna lejtőiről érkeztek, kitörések és rablók elől menekülve, és 1558-ban kezdtek építkezni. Az 1669-es láva elérte a falakat, az 1693-as földrengés pedig mindent romba döntött: mindössze három szerzetes menekült meg. Az 1702-ben kezdődő újjáépítés még grandiózusabb lett.
1866-ban a kolostort elkobozták, és laktanya, iskola, csillagvizsgáló, majd városi könyvtár lett belőle: a refektórium előtti kerek terem kupoláját a csillagvizsgáló miatt még öt méterrel meg is emelték, és csak 1981-ben nyerte vissza eredeti magasságát. 1977-ben az egyetemhez került, amely Giancarlo De Carlo építésszel restauráltatta.
A déli és keleti homlokzat a szicíliai késő barokk valódi gyűjteménye: minden ablak és erkély körül csigadíszek, virágok, gyümölcsök, puttók, nimfák és félelmetes maszkok sorakoznak. Ezeket a kőfaragók készítették, akik az egész szigetről érkeztek, hogy újjáépítsék a várost. Patrick Brydone skót utazó 1773-ban „szicíliai Versailles-nak” nevezte.
Bent két nagy kerengő található. A legrégebbi, a márvány kerengő fehér márványoszlopokkal és egy 17. századi szökőkúttal várja a látogatókat; a keleti kerengő kert, közepén a Caffeaos áll, egy színes majolikával borított neogótikus pavilon. A kettő között húzódik az óra folyosója, amely 214 méter hosszú.
Érdemes megnézni Vaccarini nagy refektóriumát is, amelynek magas boltozata templomra emlékeztet, valamint a pincében a római domus mozaikjait, amelyeket a felújítás során fedeztek fel, és egy függőhídról csodálhatsz meg.
A szomszédságában áll a San Nicolò l'Arena-templom, amely nagyobb a dómnál. Homlokzata befejezetlen maradt, benne áll Donato Del Piano nagy orgonája, és egy 40 méter hosszú napóra is látható.
A szerzetesek az Etna lejtőiről érkeztek, kitörések és rablók elől menekülve, és 1558-ban kezdtek építkezni. Az 1669-es láva elérte a falakat, az 1693-as földrengés pedig mindent romba döntött: mindössze három szerzetes menekült meg. Az 1702-ben kezdődő újjáépítés még grandiózusabb lett.
1866-ban a kolostort elkobozták, és laktanya, iskola, csillagvizsgáló, majd városi könyvtár lett belőle: a refektórium előtti kerek terem kupoláját a csillagvizsgáló miatt még öt méterrel meg is emelték, és csak 1981-ben nyerte vissza eredeti magasságát. 1977-ben az egyetemhez került, amely Giancarlo De Carlo építésszel restauráltatta.