Leírás
A Pacini-kert Catania két legrégebbi kertjének egyike, egyben a város négy fő kertje közé tartozik.
A kikötő közelében, a Marina-ívek alatt – amelyek viaduktján a vasúti sín halad –, közvetlenül a város egykori kapuja, az Uzeda-kapu előtt található a Pacini-kert, amelyet "Varagghi" parknak is neveznek. Régen ugyanis főleg idősek jártak ide pihenni és "ásítozni". Az ásítást ugyanis cataniai nyelvjárásban "varagghio"-nak hívják. A nem túl nagy kert ma már kevésbé látogatott, mint egykor, napközben mindig szabadon bejárható, és van benne egy csúszdákkal meg más játékokkal felszerelt gyerekrész is.
A kert az olasz egység első időszakában jött létre, amikor rendbe tették a városfalak és az Uzeda-kapu melletti területet, az Amenano folyó torkolatánál, ahol a cataniai mosónők a ruhákat mosták. Kis parkot alakítottak ki tengerparti sétánnyal, és felújították a mosóházat, amelynek néhány nyoma ma is látható a Halpiac előtt. 1866-ban megkezdődött a Szirakúzába vezető vasút építése, vele együtt a sokat vitatott Marina-ívek, a hosszú viadukt felépítése, amely a kert jókora részét elvette, a tengerparti sétányt pedig eltüntette. 1879-ben a parknak végre neve is lett: a nem sokkal több mint egy évtizeddel korábban elhunyt cataniai zenész és zeneszerző, Giovanni Pacini nevét kapta, akinek fehér márvány mellszobrát a bejáratnál egy talapzatra helyezték. A mű Giovanni Duprè szobrász alkotása.
Az 1930-as évek elején, a catanai kikötő fejlesztése érdekében feltöltötték a régi szaracén kikötőt, az Amenano folyó torkolatát pedig csatornába terelték, és megépült az új, nagy Crispi-móló. Ettől a kis park elvesztette levegős jellegét, hiszen beszorult a vasúti viadukt és a kikötő kerítései közé. Újabb csonkítást jelentett a háború utáni időszak, amikor felépült a zöldség- és gyümölcspiac: sok fát kivágtak, és kialakították az úgynevezett Alcalà teret, a mai Borsellino teret. Hasonlóan a hatvanas évek táján, amikor megkétszerezték a vasúti pályát, így megduplázódott a viadukt boltíveinek elfoglalt területe.
A kikötő közelében, a Marina-ívek alatt – amelyek viaduktján a vasúti sín halad –, közvetlenül a város egykori kapuja, az Uzeda-kapu előtt található a Pacini-kert, amelyet "Varagghi" parknak is neveznek. Régen ugyanis főleg idősek jártak ide pihenni és "ásítozni". Az ásítást ugyanis cataniai nyelvjárásban "varagghio"-nak hívják. A nem túl nagy kert ma már kevésbé látogatott, mint egykor, napközben mindig szabadon bejárható, és van benne egy csúszdákkal meg más játékokkal felszerelt gyerekrész is.
A kert az olasz egység első időszakában jött létre, amikor rendbe tették a városfalak és az Uzeda-kapu melletti területet, az Amenano folyó torkolatánál, ahol a cataniai mosónők a ruhákat mosták. Kis parkot alakítottak ki tengerparti sétánnyal, és felújították a mosóházat, amelynek néhány nyoma ma is látható a Halpiac előtt. 1866-ban megkezdődött a Szirakúzába vezető vasút építése, vele együtt a sokat vitatott Marina-ívek, a hosszú viadukt felépítése, amely a kert jókora részét elvette, a tengerparti sétányt pedig eltüntette. 1879-ben a parknak végre neve is lett: a nem sokkal több mint egy évtizeddel korábban elhunyt cataniai zenész és zeneszerző, Giovanni Pacini nevét kapta, akinek fehér márvány mellszobrát a bejáratnál egy talapzatra helyezték. A mű Giovanni Duprè szobrász alkotása.
Az 1930-as évek elején, a catanai kikötő fejlesztése érdekében feltöltötték a régi szaracén kikötőt, az Amenano folyó torkolatát pedig csatornába terelték, és megépült az új, nagy Crispi-móló. Ettől a kis park elvesztette levegős jellegét, hiszen beszorult a vasúti viadukt és a kikötő kerítései közé. Újabb csonkítást jelentett a háború utáni időszak, amikor felépült a zöldség- és gyümölcspiac: sok fát kivágtak, és kialakították az úgynevezett Alcalà teret, a mai Borsellino teret. Hasonlóan a hatvanas évek táján, amikor megkétszerezték a vasúti pályát, így megduplázódott a viadukt boltíveinek elfoglalt területe.