Leírás
Az Amenano-kút a fehér márványból épült kút Catania Piazza del Duomo terének déli oldalán, az Elefántok palotájával szemben, a Chierici-szeminárium palotája mellett. Itt látni rá arra a folyóra, amely rejtve folyik a város alatt, és a kút mögött kezdődik a halpiac.
A kutat 1867-ben faragta carrarai márványból a nápolyi Tito Angelini, és a folyót egy bőségszarut tartó fiatalemberként ábrázolta. A szarúból a víz egy domború peremű medencébe hull, majd körös-körül túlcsordul, egyetlen folytonos fátyolként, amely a kiterített lepedőre emlékeztet.
Ezért hívják a cataniaiak "acqua a linzolu"-nak, vagyis lepedővíznek. A medencéből a víz visszahullik az igazi folyóba, amely nagyjából két méterrel a tér szintje alatt fut, és nem messze, a kikötő környékén ömlik a tengerbe.
A kút mögött egy lávakő lépcsősor vezet le a Halpiacra (Pescheria), a város régi piacára: néhány lépcsőfokkal a tér fehér márványától a halárusok pultjaihoz jutsz.
A görögök számára az Amenano, mint minden folyó, szent volt: néhány i. e. 5. századi görög érmén az Amenanos istent emberarcú bikaként ábrázolják, másokon fiatal férfi fejeként.
Az arab földrajztudós, al-Idrisi szeszélyes folyóként írta le: bizonyos években annyira megduzzadt, hogy malmokat hajtott, máskor úgy kiszáradt, hogy egy korty ivóvíz sem maradt belőle. A középkorban Judicellónak is nevezték, mert átszelte a giudeccát, a zsidó negyedet.
Valaha a szabad ég alatt folyt, több ágra szakadva. Az Etna 1669-es kitörése betemette a Nicito-tavat és a torkolatának csatornáit, a 19. század közepe óta pedig a folyó teljesen a föld alatt halad.
A 19. században Carlo Gemmellaro természettudós rekonstruálta a folyó útvonalát: egyik ága a Római színház és a Piazza del Duomo felé tartott, a másik a Halpiac felé. Az ásatások a város több pontján is rábukkantak, és a vízhozama másodpercenként több mint egy tucat liter.
A kutat 1867-ben faragta carrarai márványból a nápolyi Tito Angelini, és a folyót egy bőségszarut tartó fiatalemberként ábrázolta. A szarúból a víz egy domború peremű medencébe hull, majd körös-körül túlcsordul, egyetlen folytonos fátyolként, amely a kiterített lepedőre emlékeztet.
Ezért hívják a cataniaiak "acqua a linzolu"-nak, vagyis lepedővíznek. A medencéből a víz visszahullik az igazi folyóba, amely nagyjából két méterrel a tér szintje alatt fut, és nem messze, a kikötő környékén ömlik a tengerbe.
A kút mögött egy lávakő lépcsősor vezet le a Halpiacra (Pescheria), a város régi piacára: néhány lépcsőfokkal a tér fehér márványától a halárusok pultjaihoz jutsz.
A görögök számára az Amenano, mint minden folyó, szent volt: néhány i. e. 5. századi görög érmén az Amenanos istent emberarcú bikaként ábrázolják, másokon fiatal férfi fejeként.
Az arab földrajztudós, al-Idrisi szeszélyes folyóként írta le: bizonyos években annyira megduzzadt, hogy malmokat hajtott, máskor úgy kiszáradt, hogy egy korty ivóvíz sem maradt belőle. A középkorban Judicellónak is nevezték, mert átszelte a giudeccát, a zsidó negyedet.
Valaha a szabad ég alatt folyt, több ágra szakadva. Az Etna 1669-es kitörése betemette a Nicito-tavat és a torkolatának csatornáit, a 19. század közepe óta pedig a folyó teljesen a föld alatt halad.
A 19. században Carlo Gemmellaro természettudós rekonstruálta a folyó útvonalát: egyik ága a Római színház és a Piazza del Duomo felé tartott, a másik a Halpiac felé. Az ásatások a város több pontján is rábukkantak, és a vízhozama másodpercenként több mint egy tucat liter.