Leírás
A San Placido-templom barokk templom Catania szívében, a Civita negyedben, karnyi távolságra a katedrálistól és a Biscari-palotától. Fehér homlokzatát ívelt vonalak formálják, belül pedig egyetlen hajó tárul eléd, csupa márvánnyal és aranyozott stukkóval.
A taorminai fehér kőből épült homlokzat közepén homorú, két oldalán hegyes csúcsokban végződik. Az ajtó mellett Szent Placidusz és Szent Benedek szobra áll, kisebb szobrok pedig Szent Skolasztikát és Szent Gertrúdot ábrázolják; a tetején áll a három haranggal felszerelt harangtorony.
A templom előtt kovácsoltvas kerítés húzódik, közepén Szent Benedek címerével. A kerítés domború, a mögötte álló homlokzat homorú: két ellentétes ív felel egymásra.
Belül a hajót hornyolt féloszlopok tagolják. A négy oldaloltáron Michele Rapisardi és Giuseppe Napoli nagy vásznai láthatók, köztük Rapisardi Gedeon áldozata című képe; a színes márvány főoltár márvány puttókon nyugszik. A bejárat fölött az orgona kórusa aranyozott rács mögött rejtőzik.
A templom egykor a San Placido-bencés kolostor temploma volt. A kerengő a templom jobb oldali falához simul, pillérekre támaszkodó árkádokkal; a kolostorban ma a Casa della Cultura működik, kiállítások és rendezvények helyszíne.
A helynek hosszú története van. A római korban itt Bacchus temploma állt, egy katánjai hagyomány szerint pedig ezen a helyen állt az a ház, ahol Szent Ágota, a város védőszentje született.
A kolostor a 15. században jött létre: az alapítólevél 1420. december 4-én kelt, és Paola di Lerida nevét viseli, aki megözvegyült katánjai nemeshölgy volt. Egy történész szerint már 1409-ben Navarrai Blanka királyné, Márton király felesége szent felszereléseket adományozott a leendő apácáknak.
Az 1693-as földrengés a földdel tette egyenlővé a templomot. Az újjáépítést az egyedül életben maradt három apáca akarta: a munkát Stefano Ittar építészre bízták, az új templomot pedig 1723-ban szentelték fel.
A taorminai fehér kőből épült homlokzat közepén homorú, két oldalán hegyes csúcsokban végződik. Az ajtó mellett Szent Placidusz és Szent Benedek szobra áll, kisebb szobrok pedig Szent Skolasztikát és Szent Gertrúdot ábrázolják; a tetején áll a három haranggal felszerelt harangtorony.
A templom előtt kovácsoltvas kerítés húzódik, közepén Szent Benedek címerével. A kerítés domború, a mögötte álló homlokzat homorú: két ellentétes ív felel egymásra.
Belül a hajót hornyolt féloszlopok tagolják. A négy oldaloltáron Michele Rapisardi és Giuseppe Napoli nagy vásznai láthatók, köztük Rapisardi Gedeon áldozata című képe; a színes márvány főoltár márvány puttókon nyugszik. A bejárat fölött az orgona kórusa aranyozott rács mögött rejtőzik.
A templom egykor a San Placido-bencés kolostor temploma volt. A kerengő a templom jobb oldali falához simul, pillérekre támaszkodó árkádokkal; a kolostorban ma a Casa della Cultura működik, kiállítások és rendezvények helyszíne.
A helynek hosszú története van. A római korban itt Bacchus temploma állt, egy katánjai hagyomány szerint pedig ezen a helyen állt az a ház, ahol Szent Ágota, a város védőszentje született.
A kolostor a 15. században jött létre: az alapítólevél 1420. december 4-én kelt, és Paola di Lerida nevét viseli, aki megözvegyült katánjai nemeshölgy volt. Egy történész szerint már 1409-ben Navarrai Blanka királyné, Márton király felesége szent felszereléseket adományozott a leendő apácáknak.
Az 1693-as földrengés a földdel tette egyenlővé a templomot. Az újjáépítést az egyedül életben maradt három apáca akarta: a munkát Stefano Ittar építészre bízták, az új templomot pedig 1723-ban szentelték fel.